Rólam

Gitta Kalmár

Hungary

“…éreztem a szívét, a nagy lelkét, melynek jelenlétében többnek tűntem fel magam előtt, mint amennyi voltam, mert mindaz voltam, ami csak lehettem.”

J.W.Goethe 

Ott kezdődött, hogy az egyetemen fotószakkört hirdettek és elmentem. Kaptam egy kölcsön Praktikát, mert még gépem sem volt, és elindultam a kis csapattal meg egy profi fotóssal, hogy felfedezzük Pécs rejtett zugait, füstös kocsmáit keresve a fényeket, érzéseket, bort és a költészetet.

Aztán filmszakadás következett jó sokáig … Felköltöztem Pest mellé egy kis faluba … majd az első gyerekem születése után éreztem újra azt, hogy ki kell jönnöm a sötétkamrából, mert ennek a kis csöppségnek a mosolya, a hangja, a fények melyek körül táncolják megismételhetetlenek. Mindenképpen meg kellett örökítenem … maradandóvá tennem.
Beiratkoztam egy fotós suliba aminek minden percét, pillanatát élveztem és azt az érzést, hogy nemcsak élek, hanem igazán ÉLEK.

Vettem egy Canon 7D-t, hozzá mindenféle objektívet, kialakítottam stúdiómat és most itt vagyok.

Közben megtaláltam a fotós példaképem Peter Lippmann-t, akit a mai napig is csodálok, mert fantasztikus fotós …  számomra a világ legjobb fotósa, mert mindarra képes amiről én csak álmodhatok … Sokáig írogattam neki, míg végül meghívott a párizsi stúdiójába.  Élmény volt látni ahogy dolgozik…
… erről bővebben a blogban…